„Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel…”

1916-1918-ig a keleti építészetet tanulmányozta az isztambuli Magyar Török Intézetnél. 1918-ban Sztambul címen jelent meg kiadványa az egykori bizánci főváros építészetéről. 1909-ben írta meg balladáját, Attila királyról ének címmel, amit 1921-ben a Wendingen, az amszterdami iskola folyóirata teljes fordítssal együtt közölt. 1911-ben írta Régi Kalotaszeg című építészeti tanulmányát. 1911 telén Sztánán Kalotaszeg címmel indított lapot. Az 1920-as években saját nyomdát üzemeltetett a Varjúvárban. 1920-ban a Napkelet folyóirat jelentette meg a Beszélnek Erdély kövei írását, majd 1921-ben két társával együtt megírja a Kiáltó Szó című röpiratot. 1921-ben alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak, majd 1922-ben Vasárnap címmel képes, politikai újságot indított és szerkesztett. 1924-ben munkatársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, aminek 1944-es megszűnéséig tagja volt. 1926-ban egyik alapító tagja volt a helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát az Erdélyi Helikon-t 1931-től 1944-ig szerkesztette. 1928-ban A lakóház művészete írása jelenik meg. 1930-ban jelenik meg kis regénye, a Gálok, majd három novellája. 1932-ben a Kalotaszeg című könyve jelenik meg, amit 1934-ben az Országépítő című történelmi regénye követett, majd hozzáfogott a Budai Nagy Antal című művének megírásához és Tamási Áron Ábel Amerikában című könyvéhez készített illusztrációt. 1937-ben könyvtárat alapított, majd néprajzi múzeumot és ebben az ében íródott a Lovakról című könyve. 1939-ben jelent meg Találkozásaim Móricz Zsigával című írása az Erdélyi Helikonban. 1940-ben szintén e lapban jelentek meg: Az erdei lak, Tanya a hegyen, Ezerkilencszáznegyven című írásai. 1944-ben Székely nép építészete címmel írt tanulmányt, amelyben a székely templomok építészeti formáinak eredetét írta le.

Erdélyi népi építészet Régi kalotaszeg