Állatkert-Szárnyasok

Baromfiudvar

A székely falusi ház és udvar művészi értelmezéseként e kompozíció két fő részből áll: a gondozó házából és a méhészetből, amelyek kis udvar két oldalán helyezkednek el. A két épületet melléképületek kötötték össze. Az udvar jellegzetességei közé tartozott a galambdúc, a fedett vályú, a dohányárusító bódé és a bejárati kapu.
Későbbi átalakítások: A második világháborút követően a romokban lévő épületegyüttes egy részét lebontották a Dózsa György út megszélesítésekor, a maradék részeket pedig átalakították. 1998-99-ben a megmaradt régi falakra rekonstrukció keretében az eredeti főépületet újjáépítették valamint 3 kisebb építmény, közöttük a faragott fakapu is rekonstruálásra került.

Baromfiudvar

Struccház

Két egymással összekötött pavilon, az egyik téglalap alakú, a másik kör alaprajzú és mindkettő nádfedeles volt. A különálló díszítőelemek, mint például az afrikai stílusban kifaragott kapufélfák, elterelték a figyelmet arról, hogy a ház szerkezete sok közös vonást mutat az Alföld építészetével.
Későbbi átalakítások: A második világháborút követően az épület elpusztult. A faragott bálványokat a kilencvenes évek végén újból kifaragták, és az új Bölényház elé helyezték őket.

Struccház

Sasröpde

A nagyméretű körkörös szerkezetet eredetileg a gyalogút közepére tervezték. Ez a kör alakú, szabadtéri kalitka később a Madárház fő jellegzetessége lett. Megépített lineáris formájában a Sasröpde a vasúttal határos oldal mellé került.
Későbbi átalakítások: 1997-ben az építményt lebontották, formáját és jellegét követve, nagyobb méretben 1998-99-ben újjáépítették.


Madárház

Az állatkert számára tervezett paviloncsoport központi tagja. A nagy acélkupola és a torony kölcsönhatása, a kettő közötti szerves átmenet sokkal újszerűbb, formailag ötletesebb, és jóval finomabb, mint ami a korábbi vázlatterven szerepelt. A kupolát a legkorábbi helyszínrajzok eredetileg ugyanis szabadon álló szerkezetként képzelték el. Művészien faragott és festett szarufa-és gerendavégek jellemzik a faszerkezetet, amelynek nyílásait eredetileg egy, madarakat visszatartó drótháló zárta le. A későbbi renoválások és változtatások során a faszerkezetet lezárták, és így az állattartó helységek belülre kerültek. A bejárati kő boltív és a fölötte lévő öt keskeny ablak a román stílusú kapuzatok idézi. A bejárati terem felső világítása, amelyet a fatorony dupla szerkezete határoz meg, a belső tér számottevő jellemzője, és előre vetítette az 1911-s Torinói kiállítás magyar pavilonjának „nagy kupolatermét”. A belsőt jellegzetesen Kós Károly- részletek: kézzel megmunkált ajtókilincsek és zsanérok, madártémájú faragások és mozaikbetétek és a felső világításhoz tervezett színes üvegablakok tették teljessé. További figyelemre méltó jellegzetességet mutatnak a belső terem rézben elpusztult szegmentált fagerendái: minden egyes szegmenset feketére festett és díszített acéllemezek kötöttek össze.
Későbbi átalakítások: Az épületet a nyolcvanas években teljesen felújították. Ekkor falazták be az eredetileg csak dróthálóval lezárt ketreceket, valamint a belső faszerkezetet, amelynek, egyik részét ragasztott fatartókkal váltották ki. Két színes üvegablak Kós tervei alapján elkészült, további ablakok rekonstruálást is tervezik. A tető felülvilágítását is ekkor állították helyre. A nagy csarnok 2001-ben készült el.

Madárház

Fácánház

A Fácánház hasonlóan szervezi a teret, mint ahogy a falusi ház és gazdasági épületei formálják az udvart. A kompozíció középpontja nem maga az épület, hanem az előkert, amelyben az épület a hátteret képezi. A pavilon- egy töltésre helyezve- „festői fal”- ként álcázza a mögötte húzódó vasúti síneket. Dróthálós fapergola feszül az építmény mindkét végén lévő kis pavilonok között. A Fácánház legdrámaibb része közvetlenül az útra nyílik. Kőkorláttal vezetett néhány lépcsőn nyitott verandára jutunk. A karcsú torony a főbejáratot jelöli. Számtalan díszített tetőablak ékíti a majdnem folyékony, gerendarönkökön álló tetőt, amely az épület legfőbb jellemzője. Fölöttébb sikeres az a módszer, amellyel a pavilon leépíti a bekerített és a szabadterület közötti különbséget. Az állatok éppen ezen a határon laknak.